A legtöbb cég tudja, hogy blogot kellene írni és posztolni kellene. Aztán az első hónapban lesz három cikk, a másodikban egy, a harmadikban egy sem, mert jött a szezon, és mindenki mással volt elfoglalva. A félbehagyott blog rosszabb, mint a semmi: az utolsó cikk dátuma azt üzeni, hogy itt már senki nincs otthon.
A másik gond, hogy a tartalom gyakran levegőben lóg. Szép a cikk, sok a lájk, de senki nem tudja megmondani, hogy hozott-e egyetlen foglalást. A cikk egy dolgot mond, a poszt egy másikat, a foglalási oldal egy harmadikat.
[Az ügyfél egy mondata: mi volt a gond a tartalommal korábban.]
A legfontosabb döntés az volt, hogy a tartalom ugyanannak a csapatnak a kezében van, mint az oldal és a foglalás. Így minden cikk tudja, hova vezet, és minden poszt tudja, melyik cikkre visz.
A cikkek nem a szokásos „10 hely, amit látnod kell” listák. Egy pulai amfiteátrumról szóló írás elmeséli, miért maradt meg kétezer évig. Egy Tesla szülőfalujáról szóló cikk megmutatja, mit érdemes még megnézni a környéken. Strandok, eldugott helyek, gasztro, szálláskritikák: első kézből, az utazó kérdéseire válaszolva.
A cikkek rendszeresen jelennek meg, nem csak akkor, ha valakinek épp jut rá ideje. Az olvasó és a Google is látja, hogy az oldal él. [Ide egy mondat a gyártási folyamatról, ha szeretnétek megemlíteni, hogyan készülnek.]
A közösségi posztok ugyanazt a hangot viszik, mint az oldal, és mindegyiknek van célja: egy cikk, egy foglalható program, vagy a kvíz. Nem a lájk a cél, hanem a következő kattintás.
[Mi változott: organikus forgalom alakulása, követők száma, mennyi látogató jön közösségi médiából, hány foglalás indul cikkből.]
„[Az ügyfél 1–2 mondata, jóváhagyva.]”
Szia!
Semmi gond, én is így nézek ki, amikor döntök. Mielőtt elmész, két dologban tudok segíteni:
Számold ki, mennyibe kerülneÁrkalkulátor, regisztráció nélkül→Két munkanapon belül jelentkezem. Addig nézz körül nyugodtan.
– Marcsi